|

Borzavár
Bár
a neve talányos,
Még
sem volt ez magányos,
Volt
elődje északon,
Egy
magas hegyormon.
Vár
volt az a javából,
Ellenségnek
ellenállt,
De
az idő vasfoga kikezdte,
Folyton
emésztette,
Rom
is alig maradt már belőle.
De
a neve az fennmaradt,
25O
éve már, hogy a Bakonyba szakadt.
De
a hegyektől meg nem vált,
Van
azokból itt is elég,
Talált
hát itt új hazát.
Nem
messze a Cuhától,
Kőrishegynek
lábától.
Vándor,
ha keresi
Zirctől
egy sétára megleli,
Tündér
van az ölében,
Szépalma
a kertjében,
Porva
sincsen innen messze
Ott
az út már belevész a rengetegbe.
De
átsétálni megéri a királylány,
Zápolya
Orsolya nyughelyét megnézni.
Vár
itt már nem épült,
Csak
a neve maradt emlékül.
Vár
azonban mégis:
Ismerőst,
barátot, rokont,
Vendéget,
aki a pihenést keresi,
A
csendet, jó levegőt szereti.
Ha
végleg megunta a nagyváros zaját
Új
otthonát, nyugalmát itt bizton megleli.
Nem
vagyunk mink nagyon kicsik,
Vagyunk
tán nyolcszázan is,
De
van utcánk Pesten, és Zircen is.
Pestről
is sokan költöznek hozzánk,
Hát
van már nekünk, egy kis Pest is.
Van
templomunk és Szent kutunk.
Hivatalból
van két mesteri:
Polgármesteri,
és Postamesteri.
Van
óvodánk-iskolánk,
Ahol
a gyereket nevelik,
Megtanítják
minden jóra
Ami,
kell egy nebulónak.
Kultúrházban
könyvtár is van,
Sok
könyvben a tudomány.
De
ha a netet szereti,
A
híreket is a könyvtárban keresheti.
Boltból
van három is.
Panziónk
a Borzavár.
Vendégháznak
Gyöngy a neve.
Ivója
a Véndiófa.
Eszpresszója
Oázis,
Aki
a fagylaltot szereti,
Azt
is ott eheti.
A
borzavári finomtejet
A
Bakony-Holi termeli.
Testvére
a Bakony-Agro
A
földet műveli.
Főtermék
itt a burgonya,
Termelik
azt nagyüzemben,
Kisüzemben
mindenütt.
Az
itt termelt burgonya nagyon jó,
Párja
sincsen hasonló,
A
városban is keresik,
Sütve
főzve az asztalra teszik.
A
közbiztonság nagyon jó,
Régen
járt itt rabló,
Sobri
volt az utolsó.
Rendőrre
itt nincsen szükség,
Nyomoz
itt a róka,
Van
is ijedelem a baromfi ólban.
Sok
erdő van körülöttünk,
Bükkös
lehet lOO éves is,
Cserből,
tölgyből többszázéves is.
Van
lombhullató és örökzöld,
Keményfa,
és puhafa.
Külsőre
mind különböznek,
De
az mindegyikben közös:
Termelik
az oxigént.
Van
is jó levegő itten,
Mindenkinek
ingyen.
Erdőn,
mezőn gomba terem,
Ha
ismered nyugodtan, felszedheted,
De
jól teszed, ha szakértővel megnézeted,
Mielőtt
az asztalra teszed.
Madárdaltól
hangos a táj,
Énekel
a sok kismadár,
Reggelente
az ablak előtt,
Mind
ébresztőt csivitel.
Ha
leesik az első hó
Kerül
is az etetőbe napraforgó.
A
gondoskodást meghálálják:
A
nyáron nem lesz a kertedben hernyó.
Fácán,
fogoly, őzike,
Mind
e tájat népesíti be.
A
róka sem hiányzik,
Nyulat
keres az mindig.
Szarvasbika,
muflon, vaddisznó,
Mind
a puskacső elé való.
A
vadásznak mind csak öröm,
De
hívatlan vendég krumpliföldön,
Oda
pedig gyakran jár,
Szereti
a burgonyát,
A
gazda meg csak nézheti,
Ahogy
a termést megeszi.
Több
mindenről nem szóltam
Hát
lehet még itt felfedezni
Mindenkinek
újat.
De
az elmondottakból is látni,
Hogy
van itten mit látni.
Minden
lépés új tájat, élményt ígér,
Megnézni
ezt egy kis fáradságot mindenkinek
megér.
Borzavár,
2Oll. Október O3. Bakonyi József
Borzavár bemutatkozik
A község a Bakony szívében, Zirctől 4 km-re, a Pálihálási patak erdőtől övezett medencéjének lejtőjén fekszik. Nevét az egykor itt termesztett sok bodzáról, helyi nevén borza nyerte. A tiszta levegő, a közeli Kőris-hegy és a településen áthaladó országos Kék-túra útvonal sok kirándulót vonz.
Borzavár címere
Borzavár zászlaja
Védett kincseink
A gyurgyalag
A gyurgyalag (Merops apiaster) a madarak osztályába, a szalakótaalakúak (Coraciiformes) rendjébe, és a gyurgyalagfélék (Meropidae) családjába tartozó faj.
Előfordulása
A Pireneusi-félszigettől az Urál hegységig, illetve Kis-Ázsiától Közép-Ázsián át Kasmírig terjed. Költ Északnyugat-Afrikában és előfordul Dél-Afrikában is.
Európába májusban érkezik, augusztus végén, szeptember elején indul útnak Észak-Afrikába és Nyugat-Ázsiába.
Külseje Tollazata a napfényben ragyogó színeket szór: hasa kékeszöld, dolmánya, feje gesztenyebarna, vállfoltja és torka aranysárga. Szemsávja, torokszalagja fekete. Hosszú, fekete csőre hegyes és enyhén hajlított. Meleg, napsütötte domboldalakat, a déli fekvésű homokbányákat, folyópartokat kedveli. Szárnyának fesztávolsága 44–49 cm. Tömege 40-65 g
Életmódja
Rovarevő specialistaként[1] többnyire kisebb-nagyobb szitakötőkkel, lepkékkel és sáskákkal táplálkozik. Ahogy a nevük (merops apiaster = "méhevő", "méhészmadár") is sejtetni engedi darazsakat és méheket is fogyasztanak, némileg ellenállóak a szúrásukra, de kitépik a fullánkjukat, mielőtt lenyelnék őket. A gyurgyalagot a méhészek valószínűleg kiirtanák, de távolról sem fogyasztanak annyi méhet, mint azt sokan gondolnák. Legfeljebb az esős napok jelenthetnek kivételt, vagy ha a kaptárakat a telep közvetlen közelében helyezik el, szinte felkínálva a méheket.
Télen akár 2500-10.500 km-t is megtesznek délre vonulva, mert táplálkozásukhoz csak ott találnak elegendő rovart. Csak nappal tudnak vonulni, de röptükben is tudnak táplálkozni.
Szaporodása
A meredek lösz vagy homokfalban telepesen fészkel. A partoldalba ássa 1,5–2 m hosszú alagútját, melynek végén található a költőüreg. Általában 5-6 gömb alakú fehér tojást rak. A fiókák jellegzetes vérszívója a Carnus hemapterus nevű ektoparazita légy.
Sokszor a homokkitermelés teremti meg számára az alkalmas fészkelőhelyeket. Másrészt a költési időben végzett homokbányászat gyakran elpusztítja a tojásokat vagy fiókákat.
Magyarországon elterjedt fészkelő, állománynagysága 20 000 - 30 000 egyed.
Védelme
Magyarországon 1982 óta fokozottan védett madár, természetvédelmi értéke 100 000 Ft. A Vörös Könyvben mint aktuálisan veszélyeztetett faj nem szerepel.
Képek a gyurgyalagról:
A költőüreg előtt
Költőüreg bejárata
Gyurgyalagpár
Gyurgyalagpár-2
Zsákmánnyal
Megosztjuk a falatot
Tapfer Dezső: A gyurgyalag a Keleti-Bakonyban (tanulmány)
A gyurgyalag hangja ezen a linken hallgatható: http://www.kookoo.eu/kookoo/vogeluhren/Kuckuck/stimmen/bienenfresser.htm
Képek:
Tél a Bakonyban - 1
Tél a Bakonyban - 2
Tél a Bakonyban - 3
|