Borzavár

Bár a neve talányos,

Még sem volt ez magányos,

Volt elődje északon,

Egy magas hegyormon.

Vár volt az a javából,

Ellenségnek ellenállt,

De az idő vasfoga kikezdte,

Folyton emésztette,

Rom is alig maradt már belőle.

De a neve az fennmaradt,

25O éve már, hogy a Bakonyba szakadt.

De a hegyektől meg nem vált,

Van azokból itt is elég,

Talált hát itt új hazát.

Nem messze a Cuhától,

Kőrishegynek lábától.

Vándor, ha keresi

Zirctől egy sétára megleli,

Tündér van az ölében,

Szépalma a kertjében,

Porva sincsen innen messze

Ott az út már belevész a rengetegbe.

De átsétálni megéri a királylány,

Zápolya Orsolya nyughelyét megnézni.

Vár itt már nem épült,

Csak a neve maradt emlékül.

Vár azonban mégis:

Ismerőst, barátot, rokont,

Vendéget, aki a pihenést keresi,

A csendet, jó levegőt szereti.

Ha végleg megunta a nagyváros zaját

Új otthonát, nyugalmát itt bizton megleli.

Nem vagyunk mink nagyon kicsik,

Vagyunk tán nyolcszázan is,

De van utcánk Pesten, és Zircen is.

Pestről is sokan költöznek hozzánk,

Hát van már nekünk, egy kis Pest is.

Van templomunk és Szent kutunk.

Hivatalból van két mesteri:

Polgármesteri, és Postamesteri.

Van óvodánk-iskolánk,

Ahol a gyereket nevelik,

Megtanítják minden jóra

Ami, kell egy nebulónak.

Kultúrházban könyvtár is van,

Sok könyvben a tudomány.

De ha a netet szereti,

A híreket is a könyvtárban keresheti.

Boltból van három is.

Panziónk a Borzavár.

Vendégháznak Gyöngy a neve.

Ivója a Véndiófa.

Eszpresszója Oázis,

Aki a fagylaltot szereti,

Azt is ott eheti.

A borzavári finomtejet

A Bakony-Holi termeli.

Testvére a Bakony-Agro

A földet műveli.

Főtermék itt a burgonya,

Termelik azt nagyüzemben,

Kisüzemben mindenütt.

Az itt termelt burgonya nagyon jó,

Párja sincsen hasonló,

A városban is keresik,

Sütve főzve az asztalra teszik.

A közbiztonság nagyon jó,

Régen járt itt rabló,

Sobri volt az utolsó.

Rendőrre itt nincsen szükség,

Nyomoz itt a róka,

Van is ijedelem a baromfi ólban.

Sok erdő van körülöttünk,

Bükkös lehet lOO éves is,

Cserből, tölgyből többszázéves is.

Van lombhullató és örökzöld,

Keményfa, és puhafa.

Külsőre mind különböznek,

De az mindegyikben közös:

Termelik az oxigént.

Van is jó levegő itten,

Mindenkinek ingyen.

Erdőn, mezőn gomba terem,

Ha ismered nyugodtan, felszedheted,

De jól teszed, ha szakértővel megnézeted,

Mielőtt az asztalra teszed.

Madárdaltól hangos a táj,

Énekel a sok kismadár,

Reggelente az ablak előtt,

Mind ébresztőt csivitel.

Ha leesik az első hó

Kerül is az etetőbe napraforgó.

A gondoskodást meghálálják:

A nyáron nem lesz a kertedben hernyó.

Fácán, fogoly, őzike,

Mind e tájat népesíti be.

A róka sem hiányzik,

Nyulat keres az mindig.

Szarvasbika, muflon, vaddisznó,

Mind a puskacső elé való.

A vadásznak mind csak öröm,

De hívatlan vendég krumpliföldön,

Oda pedig gyakran jár,

Szereti a burgonyát,

A gazda meg csak nézheti,

Ahogy a termést megeszi.

Több mindenről nem szóltam

Hát lehet még itt felfedezni

Mindenkinek újat.

De az elmondottakból is látni,

Hogy van itten mit látni.

Minden lépés új tájat, élményt ígér,

Megnézni ezt egy kis fáradságot mindenkinek

megér.

Borzavár, 2Oll. Október O3. Bakonyi József